Üdvözlet a blogon :) mostantól, minden beszámolót és hírt a csudaszép http://tboj.hu - n találsz :)
Remélem oda is benézel :)
Üdv
Gizizi
Háromnapos Balatonkerülés biciklivel.
2009.Augusztus 28-30.
Találkozó: Déli pályaudvar,5:30.
A vonat 6:18-kor indul,de ne késsen senki,mert bringacsekkolás is lesz!
A jegy teljes áron 1590Ft + 400Ft a bringa.
Részvételi díj nincs,minden (beleértve a vonatjegyet is) önköltséges!
“A” terv:
A tekerést Balatonakarattyán kezdjük maximum 9kor.
-Az első nap célja Fonyód. Ez 64 km,sötétedés előtt már ott is vagyunk.
A szállás itt a jelentkezők számától függő helyen lesz,de a költsége nem fogja meghaladni a 2000Ft/fő-t. Tisztálkodási lehetőség mindenképp lesz!:-)
-Második nap egész Badacsonytomajig tekerünk.(63km)
Ide délután érkezünk egy magántelekre. Az étkezést bográcsozással oldjuk meg (ehhez adott ott minden eszköz). A menüt és a hozzávalóit természetesen közösen beszéljük meg!
A telken csak egy kis faház van,ahová a bringák és táskák beférnek,de mi már nem,így itt sátrazni fogunk.
-A harmadik nap korán kelünk,ugyanis 87km vár ránk.
Visszatérünk a kiindulópontra,Balatonakarattyára.
A 19:42-es vonattal pedig háromnegyed tíz körül ismét Budapesten leszünk.
A napi tekerés-adagok teljesítésén kívűl kötelező program nincs, megbeszélés alapján bármilyen kultúrális és egyéb program beleférhet!
A túrához feltétlenül szükséges:
-kifogástalan állapotban lévő kerékpár! Ezt már a Déli pályaudvaron könyörtelenül ellenőrizni fogjuk!
-bringakellékek:szerszámkészlet,pótbelsők,pumpa,láthatósági mellény,elsősegély doboz
-sátor (a második estéhez biztos,az elsőhöz még nem biztos)
-megfelelő ruházat minden körülményre!(ha esik,ha fúj,mi tekerünk!)
-pénz az utazásra,étkezésre,szállásra és egyéb költségekre
Ha kedvet kaptál,csatlakozz hozzánk!
FONTOS:
Ez ugyan nem kőkemény teljesítménytúra lesz,de valóban csak az jelentkezzen,akinek egyrészt nem gond az összesen kb. 215 km tekerés,másrészt rendelkezik (műszakilag és “kreszileg”) megfelelő állapotú drótszamárral!
Szervező: Gyenge Szabolcs
Jelentkezni telefonon vagy e-mailben lehet:
06-20/589-8322
sabwaits@gmail.com
Káldot reggel 6-kor hagyom el, utam az erdőbe vezet, rengeteg szúnyog közé. Favágókkal is találkozom, akik még egy kék jelzéssel ellátott fát is kivágtak! Állították, hogy nem ők tették, de hát....
Az erdőből kiérve, szerencsére a szúnyogokat is hátrahagyom. Leülök egy akác árnyékában ahol egy fakopács "dolgozik".Hallgatnám még, de a nap egyre forróbban süt, így ismét be a szúnyogokkal teli erdőbe. Ennyi szúnyog még nem volt utam során sehol!!!! Elő a tájolóval, térképpel, "belövöm" Hosszúpereszteget és futás! Amennyire lehetőségem engedi, felszaladok a Felső-hegyre és megérte! A kilátás varázslatos, szúnyog pedig egy darab se! 'Pereszteg'-re (így mondják a helyiek), a kocsmába érkezvén pecsételek, megiszom a már-már szokásommá vált szódát és elindulok a Szajki-tavak felé. A tegnapi nagy sétát még érzi a talpam (eléggé fáj), de legalább a forró nyári napsütés sem kedvez. Legalább szúnyog nincs :). Hamarost elérem az erdőt, ahol a nap már nem perzsel annyira, ám a víz közeledtével nő a szúnyogok száma. Szajki tavak környéke nagyon hangulatos (ha a lábfájástól és a szúnyogoktól eltekintünk:)). Ide még visszajövök, az biztos :).
Meglehetősen elgyötörten sántikálok be a kempingbe, amelynek a bejáratánál összefutok ismét a korábban már többször (Tömörd, Káld) látott fiatalokkal :). Lehetőségeimhez képes gyorsan felállítom a sátram, lezuhanyzok valamint ruhát mosok és indulok is a jól megérdemelt Füstölt Sajtos Fokhagymás Lángosomért! Lábleápolás :) egy nagy halom jégzselével nyugtatom a lábam, bár a talpamra nőtt vízhólyagon ez nem segít :(, no meg a homlokom közepén éktelenkedő diónyi szúnyogcsípésen sem. Sebaj, a mellettem levő pecsenyesütőben állítólag isteni a hal, kénytelen vagyok megkóstolni! Valóban nagyon ízletes, nagyon jól esik ez után a mai nap után! Ismét találkoztam a "fiatalokkal" akikkel búcsúképpen csobbantunk egy közöset :), hiszen nekik Szajk a végállomásuk. Mivel én holnap folytatom utam, elteszem magam holnapra. Este 11 körül hihetetlen égzengésre ébredek, hatalmas vihar közelít, elpakolom gyorsan a száradó ruhát, hiszen odakint semmi esély a száradásra, majd visszafekszem.
Címkék: országos kék túra
Reggel 5 óra alig múlt mikor kinyitom a szemem, 7 előtt már a számlát is lerendezem és indulok is. Sárvárt elhagyván, az erdő határán találkozom egy igen kedves házaspárral (jöttek gombát szedni) akik megszánnak és nekem adják a szúnyogriasztójukat. Gércére érvén a kocsmában nagy az élet, a helyiek a szúnyogok miatt mérgelődnek. Kedves kocsmárosúr tájékoztat: a hidegkúti vadászházig beton az út, úgyhogy át is veszem a szandálom. A Rózsáskerti Erdészházból hangosan szól a zene, így könnyedén megtalálom. Rövid pihenő után megyek is tovább. Olvadó betonúton sétálni igen fárasztó, így a "Banyafánál" megülök. Banyafa tiszteletparancsoló, kidőlt ugyan 1995-ben, de már 300 éves volt! A hidegkúti vadászházig meg sem állok, ám itt már egy hosszabb pihenő keretében nézek kőrbe. Ez a vadászház igazán szép környezetben építetett. Nehezen veszem rá magam a mai utolsó szakasz megtételére ebben a rekkenő hőségben, de vigasztal, hogy Káld nincs már olyan messze.
Hosszú sétát követően végre megérkezem Káldra, az első élőlény "kivel" találkozom egy félálomban levő cica :). Nagy lihegések közepette esek be a kocsmába, ahol már ki is készítik a pecsétet. Azt gondolom, túrám során ez a mai a legnehezebb napom, hosszú betonutak kánikulában, no meg az a rengeteg szúnyog... Szódám elfogyasztása közben meg is beszéljük, hogy az iskola udvarán felállíthatom a sátram ma délután.
Az iskolához érve fiatalokkal találkozom, kik szintén itt szállnak meg, jé! hát velük találkoztam Kőszeg és Tömörd közt is. Elhangzik egy varázslatos mondat: van meleg vizes fürdési lehetőség is :). Remek ! Ez a kedves társaság meginvitál a mai szalonnasütésre, de nem bírok állni a lábamon, nagyon fáj, így kénytelen vagyok visszautasítani. Sátorállítás és fürdés után jó éjt kívánok nekik és elteszem magam holnapra a ribizli bokor előtt felállított sátramban :).
Címkék: országos kék túra
07:00 Sátramból kinézve a sírok látványa kicsit fura, de sebaj, összeszedem magam, nézem ahogy Bögöt is éledezik és 08:30-ra el is hagyom e kedves falut.
Csénye felé az erdőben eddig sosem tapasztalt szúnyog mennyiség támad rám. Átvágok dagonyán, csalánoson, úgy érzem küzdök a természet erőivel. Csényére érve áldom a Sasfészek Sörözőt, ahol kapok egy jó nagy pohár szódát. Mindeközben megtudom, hogy : A Csénye község területén végigfolyó Gyöngyös patakot a rómaiak állítólag öntözőcsatornának használták, mert ez a vidék lapályosságánál fogva állattenyésztésre és földművelésre kiválóan alkalmas volt. A patak egykoron két vízimalmot is hajtott a falu határában (Cseh malom, Zuggó malom). Utam a továbbiakban forró betonon vezet Csényeújmajor irányába. Pecsétem mellett árnyékba helyezett pad hívogat a kápolna oldalában, így megülök egy kicsit ebben a rekkenő hőségben. Fellelkesülve indulok, hiszen Sárváron befejezem utam első nagyobb szakaszát, és meglátogatom a strandot ahol már alig várom a " strandon kötelező lángos" elfogyasztását. Sárvárra érve meglátom a várat amiről tudni érdemes, hogy a Nádasdy-vár elődje 13. századi. Több átépítés után a 17. században a Nádasdyak építették ki reneszánsz várkastéllyá.
Az Arborétumon keresztül megyek, a tavak igazán csodálatosak, ám köpködöm a rengeteg szúnyogot!!! Innen már látom is mai szállásomat, a kempinget. Remek, sátorállítás, zuhanyzás és ruhamosás után irány a fürdő (imádom ezt a fürdőt!!). A "kötelező lángos (sajnos füstölt sajt nincs, így trappistával eszem)" igazán jól esik a strandon. Kipihenem a mai utam fáradalmait a gyógyvizes, majd a meleg vizes medencében és végezetül kifekszem napozni.
Este 7-8 körül még meglátogatom a fürdő melletti éttermet egy adag paprikás csirke és uborka saláta elfogyasztása erejéig, azt hiszem ma tudok igazán élni :).
Vacsora után vissza is vonulok a sátramba aludni és hallgatni a szúnyogirtó repülő zaját.
Címkék: országos kék túra
08:00-kor ébredek, itt az ideje az életet adó kávé elfogyasztásának. A nap sugárzóan süt, már most melegem van, de sebaj, szép lassan összeszedem magam. 09:30 -ra már készen állok a mai kalandokra. Nagyon kedves vendéglátóimtól búcsút veszek és indulok a következő falu, Szeleste irányába. Varázslatos, ahogy ez a tölgyerdő megtöri a fényt, csak az a rengeteg (ismétlem, mert tényleg: rengeteg!!!!!)szúnyog ne telepedne rám minden pillanatban. A tölgyest hamarost fenyves váltja fel, csodálatos... Az erdőből kiérvén megfogyatkoznak a szúnyogok, ám a forróság egyre kínzóbb. Betérek hát a Zöld Sas italboltba egy jégkrémre, melynek elfogyasztása nem csak életet ment, de miközben eszem sok érdekeset hallok :).
A legszebb: "nálunk is van pecsét, nem kell elmenned az állomásig :). Ez a mondat olyan boldoggá tesz, hogy veszek még egy jégkrémet. Figyelmesen hallgatom, hogy Szeleste legkorábbi, korunkra maradt említése 1247-es oklevélben fordult elő, de a település ennél jóval régebbi, bizonyították az építkezések során előkerült lovas, urnás temetkezések maradványai. A több, mint 750 éves oklevél arról szól, hogy Miklós vasvári ispán előtt öt, Ják nemzetséghez tartozó nemes bejelenti igényét Szeleste birtokra, amelyet IV. Béla király korábban Fila bánnak adott kölcsön. Az erről szóló okirat az Országos Levéltárban ma is megtalálható.
Szeleste birtokosai, a Szelesteyek a Ják nemzetségség tagjai voltak - egyik kiemelkedő tagja, Nagy Márton alapította a Jáki apátságot - e nemzetség még a 17. században is bírta jáki osztályrészét. A Szelestey család Jákfán is rendelkezett birtokkal, Szelestey László szülőházát Uraiújfaluban emléktábla jelzi.
Volt a Szelesteyek szentivánfai levéltárában egy 1141-1162-es, II. Géza király korába visszautaló irat, amely sajnálatosan elkallódott a lelkes kutatások között. Magyarszeleste földesurai - a későbbi Felsőszeleste - II. Géza várjobbágyaiból lettek, míg Németszelestét - a későbbi Alsószelestét - a Ják nemzetség egyes tagjai szerezték meg.
A Szelestey család 1318-ban építtetett kegyúri plébánia-templomot, a szertartásokat viszont csak a répceszentgyörgyi anyagyülekezet jóváhagyásával lehetett végezni. Az első templomot Szent István első vértanú tiszteletére emelték. Templomot építettek valamivel később a németszelesteiek is, középkori eredete feltételezett, de okleveles adat csak a reformáció korából van. A Szelestey család legkiemelkedőbb alakja Felsőszelestey Gosztonyi János (1527) főpap, mecénás és diplomata, Jagelló-kori humanistáink egyik legjelentősebbike. 1489-ben a bécsi egyetemen tanul, a doktori kalapot Itáliában szerzi meg. Gyorsan emelkedik a különböző közjogi és egyházi posztokon, kancelláriai tisztviselő, jó francia nyelvtudásával tolmácsol, majd titkára II. Ulászló francia feleségének, Anna királynénak. Esztergomi őrkanonok, budai prépost, 1507-től váci, 1510-től győri, 1524-től erdélyi püspök. Fejlődésében az 1514-gyel kezdődő párizsi egyetemi esztendők jelentik a csúcsot. Mint erdélyi püspök 1526-ban II. Lajos hívására hadba kíván szállni a török ellen, de nem jut el oda, Zápolya János elfogatja, börtönbe vetteti, és Kolozsvár börtönében kivégezteti. A két Szelestén a 17. század végéig a Szelestey család a földesúr, majd 1690-es években új földesurak jelentek meg. A szomszédos Répceszentgyörgyön feltörekvő Horváth János feleségül vette Szelestey Annát, így került a szentgyörgyi Horváth család Szelestére, a 18. század közepétől birtokba léptek a Festetich-ek is. Az alsószelestei kastélyt 1855-ben szentgyörgyi Horváth Ádám építtette, angol-gót stílusban, Baich Mihály cottage-stílusúnak vélte. 1871-ben gróf Festetich Andor kezdte meg a kert alapjainak lerakását - a gróf az első Wekerle-kormány, majd a Bánffy kormány földművelésügyi minisztere volt. 1910-ben báró Baich Mihály kezébe került a birtok, a park a lelkes hozzáértő és tervező báró keze nyomán Szeleste jelképévé vált. 1950-ben Alsó- és Felsőszeleste egyesüléséből jött létre a mai Szeleste. Csaknem egy óra beszélgetés után itt hagyom ezt a kedves, látnivalókban is bővelkedő falut. A Szeleste tábla mellett gyümölcsöktől roskadozó meggyfák termését eszem, mikor egy hang mögöttem így szól: " Az a meggy már le érett, de nálam épp most érik az apró körte, jöjjön be!" Mire felocsúdtam és bementem már térült fordult alkalmi vendéglátóm, és máris hozott jó két maréknyi körtét. Így máris kellemesebb volt ez a kánikula :).
Utamat ismét tölgyest itt-ott felváltó fenyves kíséri, átlépek a volt orosz laktanya "kapuján" Bögöt irányába.
Bögöt igazán elragadó falu, elsőre beleszeretek... A kocsmában már elő is készítik a pecsétet - látszik, hogy azért jövök :) - , majd egy nagy pohár szóda mellett meg is beszéljük, hogy a templomkertben alhatok ma éjjel :). Berendezem lakájos aznapi szállásom, körbenézek: hát ide temetkeztek is :) kicsit fura, hogy sírokra néz a sátram, de sebaj :). Visszamegyek a kocsmába "bandázni" a helyiekkel. Megvendégelnek egy fröccsre, közben megtudom, hogy ahol alszom: Római katolikus templom - középkori eredetű, de többszöri átépítésen esett át. A templom bejárata fölött helyezkedik el a falu első világháborús hősi halottainak emléktáblája. A második világháború hősi halottainak önálló emlékmű állít emléket. Az ezredfordulóra készült el a templom előtti területen az Y-alakú, Assziszi Szent Ferencet, I. Szent Istvánt és feleségét, Bajor Gizellát ábrázoló fa emlékmű. A második fröccs elkoptatása közben, hallom a nagy hírt: itt akarják megépíteni Európa 3. legnagyobb repülőterét, így most érdemes itt telket venni! :). Ezen a ponton gondolom, hogy elteszem magam holnapra, mielőtt még telektulajdonos leszek.
Címkék: országos kék túra
Reggel 7:00-kor ébredek, nagyon jól aludtam. Első utam a vasútállomásra (pecsétért) vezet, ez idő alatt alkalmam nyílik ezt a szép és méltán híres várost alaposan szemügyre venni, igazán magával ragadó, ide még visszajövök, ez szinte biztos. Egy parkolóban elfogyasztom az itt vásárolt zsömlét, sonkát és paradicsomot, közben figyelem a város szombat délelőtti életét. Sétám során eszembe jut, hogy bizony én nem hoztam se papucsot, se szandált, bemegyek hát egy boltba és immáron az új szandálommal és papucsommal térek vissza a kempingbe, ahol már összekészítettem a holmim a 10:30-as induláshoz. Következő pecsételő helyem Tömörd felé hosszú egyenesek sora vezet, így nagy örömömre szolgál, mikor összetalálkozom egy nagyon kedves kiránduló társasággal, ők is Tömörd felé jönnek, kéktúráznak. Ó, hát ez remek! Menjünk együtt! Sopronban tanulnak, és együtt járják az erdőt. Tömördön szálltak meg, így itt én csak pecsételek és elbúcsúzom tőlük. Az Ablánci malomcsárda felé már igen-igen fáj a lábam, nagy örömmel tölt el mikor meglátom, azonban a nagy örömködésem közepette felfigyelek egy feliratra: felújítás miatt átmenetileg zárva. Olyan nagyon szerettem volna a kerítésen belül sátrazni, pedig bent áll egy autó is, csak van itt valaki… Sehol senki, hiába minden légbekiáltott szó. Elkeseredve állítom a sátram az út mentén, mikor meglátok valakit a kerítésen belül, sebtében oda is megyek hozzá, ő kedvesen beinvitált a kertbe, sőt még vízvételi lehetőséget is kaptam tőle. Ma nagyon sok km-t pakoltam a lábaimba ezért nagyon fájnak, elhatározom hát, hogy ilyen sokat nem sétálok egy nap. Az elalvás is nehezen megy, hajnali 1-ig forgolódok, majd nagy nehezen elalszom.
Címkék: országos kék túra
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
