Országos kék túra 2009 07 12 Ablánci malomcsárda - Bögöt

08:00-kor ébredek, itt az ideje az életet adó kávé elfogyasztásának. A nap sugárzóan süt, már most melegem van, de sebaj, szép lassan összeszedem magam. 09:30 -ra már készen állok a mai kalandokra. Nagyon kedves vendéglátóimtól búcsút veszek és indulok a következő falu, Szeleste irányába. Varázslatos, ahogy ez a tölgyerdő megtöri a fényt, csak az a rengeteg (ismétlem, mert tényleg: rengeteg!!!!!)szúnyog ne telepedne rám minden pillanatban. A tölgyest hamarost fenyves váltja fel, csodálatos... Az erdőből kiérvén megfogyatkoznak a szúnyogok, ám a forróság egyre kínzóbb. Betérek hát a Zöld Sas italboltba egy jégkrémre, melynek elfogyasztása nem csak életet ment, de miközben eszem sok érdekeset hallok :).
A legszebb: "nálunk is van pecsét, nem kell elmenned az állomásig :). Ez a mondat olyan boldoggá tesz, hogy veszek még egy jégkrémet. Figyelmesen hallgatom, hogy Szeleste legkorábbi, korunkra maradt említése 1247-es oklevélben fordult elő, de a település ennél jóval régebbi, bizonyították az építkezések során előkerült lovas, urnás temetkezések maradványai. A több, mint 750 éves oklevél arról szól, hogy Miklós vasvári ispán előtt öt, Ják nemzetséghez tartozó nemes bejelenti igényét Szeleste birtokra, amelyet IV. Béla király korábban Fila bánnak adott kölcsön. Az erről szóló okirat az Országos Levéltárban ma is megtalálható.
Szeleste birtokosai, a Szelesteyek a Ják nemzetségség tagjai voltak - egyik kiemelkedő tagja, Nagy Márton alapította a Jáki apátságot - e nemzetség még a 17. században is bírta jáki osztályrészét. A Szelestey család Jákfán is rendelkezett birtokkal, Szelestey László szülőházát Uraiújfaluban emléktábla jelzi.
Volt a Szelesteyek szentivánfai levéltárában egy 1141-1162-es, II. Géza király korába visszautaló irat, amely sajnálatosan elkallódott a lelkes kutatások között. Magyarszeleste földesurai - a későbbi Felsőszeleste - II. Géza várjobbágyaiból lettek, míg Németszelestét - a későbbi Alsószelestét - a Ják nemzetség egyes tagjai szerezték meg.
A Szelestey család 1318-ban építtetett kegyúri plébánia-templomot, a szertartásokat viszont csak a répceszentgyörgyi anyagyülekezet jóváhagyásával lehetett végezni. Az első templomot Szent István első vértanú tiszteletére emelték. Templomot építettek valamivel később a németszelesteiek is, középkori eredete feltételezett, de okleveles adat csak a reformáció korából van. A Szelestey család legkiemelkedőbb alakja Felsőszelestey Gosztonyi János (1527) főpap, mecénás és diplomata, Jagelló-kori humanistáink egyik legjelentősebbike. 1489-ben a bécsi egyetemen tanul, a doktori kalapot Itáliában szerzi meg. Gyorsan emelkedik a különböző közjogi és egyházi posztokon, kancelláriai tisztviselő, jó francia nyelvtudásával tolmácsol, majd titkára II. Ulászló francia feleségének, Anna királynénak. Esztergomi őrkanonok, budai prépost, 1507-től váci, 1510-től győri, 1524-től erdélyi püspök. Fejlődésében az 1514-gyel kezdődő párizsi egyetemi esztendők jelentik a csúcsot. Mint erdélyi püspök 1526-ban II. Lajos hívására hadba kíván szállni a török ellen, de nem jut el oda, Zápolya János elfogatja, börtönbe vetteti, és Kolozsvár börtönében kivégezteti. A két Szelestén a 17. század végéig a Szelestey család a földesúr, majd 1690-es években új földesurak jelentek meg. A szomszédos Répceszentgyörgyön feltörekvő Horváth János feleségül vette Szelestey Annát, így került a szentgyörgyi Horváth család Szelestére, a 18. század közepétől birtokba léptek a Festetich-ek is. Az alsószelestei kastélyt 1855-ben szentgyörgyi Horváth Ádám építtette, angol-gót stílusban, Baich Mihály cottage-stílusúnak vélte. 1871-ben gróf Festetich Andor kezdte meg a kert alapjainak lerakását - a gróf az első Wekerle-kormány, majd a Bánffy kormány földművelésügyi minisztere volt. 1910-ben báró Baich Mihály kezébe került a birtok, a park a lelkes hozzáértő és tervező báró keze nyomán Szeleste jelképévé vált. 1950-ben Alsó- és Felsőszeleste egyesüléséből jött létre a mai Szeleste. Csaknem egy óra beszélgetés után itt hagyom ezt a kedves, látnivalókban is bővelkedő falut. A Szeleste tábla mellett gyümölcsöktől roskadozó meggyfák termését eszem, mikor egy hang mögöttem így szól: " Az a meggy már le érett, de nálam épp most érik az apró körte, jöjjön be!" Mire felocsúdtam és bementem már térült fordult alkalmi vendéglátóm, és máris hozott jó két maréknyi körtét. Így máris kellemesebb volt ez a kánikula :).
Utamat ismét tölgyest itt-ott felváltó fenyves kíséri, átlépek a volt orosz laktanya "kapuján" Bögöt irányába.
Bögöt igazán elragadó falu, elsőre beleszeretek... A kocsmában már elő is készítik a pecsétet - látszik, hogy azért jövök :) - , majd egy nagy pohár szóda mellett meg is beszéljük, hogy a templomkertben alhatok ma éjjel :). Berendezem lakájos aznapi szállásom, körbenézek: hát ide temetkeztek is :) kicsit fura, hogy sírokra néz a sátram, de sebaj :). Visszamegyek a kocsmába "bandázni" a helyiekkel. Megvendégelnek egy fröccsre, közben megtudom, hogy ahol alszom: Római katolikus templom - középkori eredetű, de többszöri átépítésen esett át. A templom bejárata fölött helyezkedik el a falu első világháborús hősi halottainak emléktáblája. A második világháború hősi halottainak önálló emlékmű állít emléket. Az ezredfordulóra készült el a templom előtti területen az Y-alakú, Assziszi Szent Ferencet, I. Szent Istvánt és feleségét, Bajor Gizellát ábrázoló fa emlékmű. A második fröccs elkoptatása közben, hallom a nagy hírt: itt akarják megépíteni Európa 3. legnagyobb repülőterét, így most érdemes itt telket venni! :). Ezen a ponton gondolom, hogy elteszem magam holnapra, mielőtt még telektulajdonos leszek.