Országjárók

Új internetes elérhetőség

2009-09-24T15:14:00.000-07:00

Üdvözlet a blogon :) mostantól, minden beszámolót és hírt a csudaszép http://tboj.hu - n találsz :)

Remélem oda is benézel :)
Üdv
Gizizi

I.TBOJ-BALATONKARIKA

2009-08-12T00:18:00.000-07:00

Háromnapos Balatonkerülés biciklivel.
2009.Augusztus 28-30.

Találkozó: Déli pályaudvar,5:30.
A vonat 6:18-kor indul,de ne késsen senki,mert bringacsekkolás is lesz!
A jegy teljes áron 1590Ft + 400Ft a bringa.
Részvételi díj nincs,minden (beleértve a vonatjegyet is) önköltséges!

“A” terv:
A tekerést Balatonakarattyán kezdjük maximum 9kor.
-Az első nap célja Fonyód. Ez 64 km,sötétedés előtt már ott is vagyunk.
A szállás itt a jelentkezők számától függő helyen lesz,de a költsége nem fogja meghaladni a 2000Ft/fő-t. Tisztálkodási lehetőség mindenképp lesz!:-)
-Második nap egész Badacsonytomajig tekerünk.(63km)
Ide délután érkezünk egy magántelekre. Az étkezést bográcsozással oldjuk meg (ehhez adott ott minden eszköz). A menüt és a hozzávalóit természetesen közösen beszéljük meg!
A telken csak egy kis faház van,ahová a bringák és táskák beférnek,de mi már nem,így itt sátrazni fogunk.
-A harmadik nap korán kelünk,ugyanis 87km vár ránk.
Visszatérünk a kiindulópontra,Balatonakarattyára.
A 19:42-es vonattal pedig háromnegyed tíz körül ismét Budapesten leszünk.

A napi tekerés-adagok teljesítésén kívűl kötelező program nincs, megbeszélés alapján bármilyen kultúrális és egyéb program beleférhet!

A túrához feltétlenül szükséges:
-kifogástalan állapotban lévő kerékpár! Ezt már a Déli pályaudvaron könyörtelenül ellenőrizni fogjuk!
-bringakellékek:szerszámkészlet,pótbelsők,pumpa,láthatósági mellény,elsősegély doboz
-sátor (a második estéhez biztos,az elsőhöz még nem biztos)
-megfelelő ruházat minden körülményre!(ha esik,ha fúj,mi tekerünk!)
-pénz az utazásra,étkezésre,szállásra és egyéb költségekre

Ha kedvet kaptál,csatlakozz hozzánk!
FONTOS:
Ez ugyan nem kőkemény teljesítménytúra lesz,de valóban csak az jelentkezzen,akinek egyrészt nem gond az összesen kb. 215 km tekerés,másrészt rendelkezik (műszakilag és “kreszileg”) megfelelő állapotú drótszamárral!

Szervező: Gyenge Szabolcs
Jelentkezni telefonon vagy e-mailben lehet:
06-20/589-8322
sabwaits@gmail.com

Országos kék túra 2009 07 15 Káld - Szajki tavak

2009-07-26T11:15:00.002-07:00

Káldot reggel 6-kor hagyom el, utam az erdőbe vezet, rengeteg szúnyog közé. Favágókkal is találkozom, akik még egy kék jelzéssel ellátott fát is kivágtak! Állították, hogy nem ők tették, de hát....
Az erdőből kiérve, szerencsére a szúnyogokat is hátrahagyom. Leülök egy akác árnyékában ahol egy fakopács "dolgozik".Hallgatnám még, de a nap egyre forróbban süt, így ismét be a szúnyogokkal teli erdőbe. Ennyi szúnyog még nem volt utam során sehol!!!! Elő a tájolóval, térképpel, "belövöm" Hosszúpereszteget és futás! Amennyire lehetőségem engedi, felszaladok a Felső-hegyre és megérte! A kilátás varázslatos, szúnyog pedig egy darab se! 'Pereszteg'-re (így mondják a helyiek), a kocsmába érkezvén pecsételek, megiszom a már-már szokásommá vált szódát és elindulok a Szajki-tavak felé. A tegnapi nagy sétát még érzi a talpam (eléggé fáj), de legalább a forró nyári napsütés sem kedvez. Legalább szúnyog nincs :). Hamarost elérem az erdőt, ahol a nap már nem perzsel annyira, ám a víz közeledtével nő a szúnyogok száma. Szajki tavak környéke nagyon hangulatos (ha a lábfájástól és a szúnyogoktól eltekintünk:)). Ide még visszajövök, az biztos :).
Meglehetősen elgyötörten sántikálok be a kempingbe, amelynek a bejáratánál összefutok ismét a korábban már többször (Tömörd, Káld) látott fiatalokkal :). Lehetőségeimhez képes gyorsan felállítom a sátram, lezuhanyzok valamint ruhát mosok és indulok is a jól megérdemelt Füstölt Sajtos Fokhagymás Lángosomért! Lábleápolás :) egy nagy halom jégzselével nyugtatom a lábam, bár a talpamra nőtt vízhólyagon ez nem segít :(, no meg a homlokom közepén éktelenkedő diónyi szúnyogcsípésen sem. Sebaj, a mellettem levő pecsenyesütőben állítólag isteni a hal, kénytelen vagyok megkóstolni! Valóban nagyon ízletes, nagyon jól esik ez után a mai nap után! Ismét találkoztam a "fiatalokkal" akikkel búcsúképpen csobbantunk egy közöset :), hiszen nekik Szajk a végállomásuk. Mivel én holnap folytatom utam, elteszem magam holnapra. Este 11 körül hihetetlen égzengésre ébredek, hatalmas vihar közelít, elpakolom gyorsan a száradó ruhát, hiszen odakint semmi esély a száradásra, majd visszafekszem.

Országos kék túra 2009 07 14 Sárvár - Káld

2009-07-26T11:15:00.001-07:00

Reggel 5 óra alig múlt mikor kinyitom a szemem, 7 előtt már a számlát is lerendezem és indulok is. Sárvárt elhagyván, az erdő határán találkozom egy igen kedves házaspárral (jöttek gombát szedni) akik megszánnak és nekem adják a szúnyogriasztójukat. Gércére érvén a kocsmában nagy az élet, a helyiek a szúnyogok miatt mérgelődnek. Kedves kocsmárosúr tájékoztat: a hidegkúti vadászházig beton az út, úgyhogy át is veszem a szandálom. A Rózsáskerti Erdészházból hangosan szól a zene, így könnyedén megtalálom. Rövid pihenő után megyek is tovább. Olvadó betonúton sétálni igen fárasztó, így a "Banyafánál" megülök. Banyafa tiszteletparancsoló, kidőlt ugyan 1995-ben, de már 300 éves volt! A hidegkúti vadászházig meg sem állok, ám itt már egy hosszabb pihenő keretében nézek kőrbe. Ez a vadászház igazán szép környezetben építetett. Nehezen veszem rá magam a mai utolsó szakasz megtételére ebben a rekkenő hőségben, de vigasztal, hogy Káld nincs már olyan messze.
Hosszú sétát követően végre megérkezem Káldra, az első élőlény "kivel" találkozom egy félálomban levő cica :). Nagy lihegések közepette esek be a kocsmába, ahol már ki is készítik a pecsétet. Azt gondolom, túrám során ez a mai a legnehezebb napom, hosszú betonutak kánikulában, no meg az a rengeteg szúnyog... Szódám elfogyasztása közben meg is beszéljük, hogy az iskola udvarán felállíthatom a sátram ma délután.
Az iskolához érve fiatalokkal találkozom, kik szintén itt szállnak meg, jé! hát velük találkoztam Kőszeg és Tömörd közt is. Elhangzik egy varázslatos mondat: van meleg vizes fürdési lehetőség is :). Remek ! Ez a kedves társaság meginvitál a mai szalonnasütésre, de nem bírok állni a lábamon, nagyon fáj, így kénytelen vagyok visszautasítani. Sátorállítás és fürdés után jó éjt kívánok nekik és elteszem magam holnapra a ribizli bokor előtt felállított sátramban :).

Országos kék túra 2009 07 13 Bögöt - Sárvár

2009-07-26T11:13:00.000-07:00

07:00 Sátramból kinézve a sírok látványa kicsit fura, de sebaj, összeszedem magam, nézem ahogy Bögöt is éledezik és 08:30-ra el is hagyom e kedves falut.
Csénye felé az erdőben eddig sosem tapasztalt szúnyog mennyiség támad rám. Átvágok dagonyán, csalánoson, úgy érzem küzdök a természet erőivel. Csényére érve áldom a Sasfészek Sörözőt, ahol kapok egy jó nagy pohár szódát. Mindeközben megtudom, hogy : A Csénye község területén végigfolyó Gyöngyös patakot a rómaiak állítólag öntözőcsatornának használták, mert ez a vidék lapályosságánál fogva állattenyésztésre és földművelésre kiválóan alkalmas volt. A patak egykoron két vízimalmot is hajtott a falu határában (Cseh malom, Zuggó malom). Utam a továbbiakban forró betonon vezet Csényeújmajor irányába. Pecsétem mellett árnyékba helyezett pad hívogat a kápolna oldalában, így megülök egy kicsit ebben a rekkenő hőségben. Fellelkesülve indulok, hiszen Sárváron befejezem utam első nagyobb szakaszát, és meglátogatom a strandot ahol már alig várom a " strandon kötelező lángos" elfogyasztását. Sárvárra érve meglátom a várat amiről tudni érdemes, hogy a Nádasdy-vár elődje 13. századi. Több átépítés után a 17. században a Nádasdyak építették ki reneszánsz várkastéllyá.
Az Arborétumon keresztül megyek, a tavak igazán csodálatosak, ám köpködöm a rengeteg szúnyogot!!! Innen már látom is mai szállásomat, a kempinget. Remek, sátorállítás, zuhanyzás és ruhamosás után irány a fürdő (imádom ezt a fürdőt!!). A "kötelező lángos (sajnos füstölt sajt nincs, így trappistával eszem)" igazán jól esik a strandon. Kipihenem a mai utam fáradalmait a gyógyvizes, majd a meleg vizes medencében és végezetül kifekszem napozni.
Este 7-8 körül még meglátogatom a fürdő melletti éttermet egy adag paprikás csirke és uborka saláta elfogyasztása erejéig, azt hiszem ma tudok igazán élni :).
Vacsora után vissza is vonulok a sátramba aludni és hallgatni a szúnyogirtó repülő zaját.

Országos kék túra 2009 07 12 Ablánci malomcsárda - Bögöt

2009-07-26T11:12:00.001-07:00

08:00-kor ébredek, itt az ideje az életet adó kávé elfogyasztásának. A nap sugárzóan süt, már most melegem van, de sebaj, szép lassan összeszedem magam. 09:30 -ra már készen állok a mai kalandokra. Nagyon kedves vendéglátóimtól búcsút veszek és indulok a következő falu, Szeleste irányába. Varázslatos, ahogy ez a tölgyerdő megtöri a fényt, csak az a rengeteg (ismétlem, mert tényleg: rengeteg!!!!!)szúnyog ne telepedne rám minden pillanatban. A tölgyest hamarost fenyves váltja fel, csodálatos... Az erdőből kiérvén megfogyatkoznak a szúnyogok, ám a forróság egyre kínzóbb. Betérek hát a Zöld Sas italboltba egy jégkrémre, melynek elfogyasztása nem csak életet ment, de miközben eszem sok érdekeset hallok :).
A legszebb: "nálunk is van pecsét, nem kell elmenned az állomásig :). Ez a mondat olyan boldoggá tesz, hogy veszek még egy jégkrémet. Figyelmesen hallgatom, hogy Szeleste legkorábbi, korunkra maradt említése 1247-es oklevélben fordult elő, de a település ennél jóval régebbi, bizonyították az építkezések során előkerült lovas, urnás temetkezések maradványai. A több, mint 750 éves oklevél arról szól, hogy Miklós vasvári ispán előtt öt, Ják nemzetséghez tartozó nemes bejelenti igényét Szeleste birtokra, amelyet IV. Béla király korábban Fila bánnak adott kölcsön. Az erről szóló okirat az Országos Levéltárban ma is megtalálható.
Szeleste birtokosai, a Szelesteyek a Ják nemzetségség tagjai voltak - egyik kiemelkedő tagja, Nagy Márton alapította a Jáki apátságot - e nemzetség még a 17. században is bírta jáki osztályrészét. A Szelestey család Jákfán is rendelkezett birtokkal, Szelestey László szülőházát Uraiújfaluban emléktábla jelzi.
Volt a Szelesteyek szentivánfai levéltárában egy 1141-1162-es, II. Géza király korába visszautaló irat, amely sajnálatosan elkallódott a lelkes kutatások között. Magyarszeleste földesurai - a későbbi Felsőszeleste - II. Géza várjobbágyaiból lettek, míg Németszelestét - a későbbi Alsószelestét - a Ják nemzetség egyes tagjai szerezték meg.
A Szelestey család 1318-ban építtetett kegyúri plébánia-templomot, a szertartásokat viszont csak a répceszentgyörgyi anyagyülekezet jóváhagyásával lehetett végezni. Az első templomot Szent István első vértanú tiszteletére emelték. Templomot építettek valamivel később a németszelesteiek is, középkori eredete feltételezett, de okleveles adat csak a reformáció korából van. A Szelestey család legkiemelkedőbb alakja Felsőszelestey Gosztonyi János (1527) főpap, mecénás és diplomata, Jagelló-kori humanistáink egyik legjelentősebbike. 1489-ben a bécsi egyetemen tanul, a doktori kalapot Itáliában szerzi meg. Gyorsan emelkedik a különböző közjogi és egyházi posztokon, kancelláriai tisztviselő, jó francia nyelvtudásával tolmácsol, majd titkára II. Ulászló francia feleségének, Anna királynénak. Esztergomi őrkanonok, budai prépost, 1507-től váci, 1510-től győri, 1524-től erdélyi püspök. Fejlődésében az 1514-gyel kezdődő párizsi egyetemi esztendők jelentik a csúcsot. Mint erdélyi püspök 1526-ban II. Lajos hívására hadba kíván szállni a török ellen, de nem jut el oda, Zápolya János elfogatja, börtönbe vetteti, és Kolozsvár börtönében kivégezteti. A két Szelestén a 17. század végéig a Szelestey család a földesúr, majd 1690-es években új földesurak jelentek meg. A szomszédos Répceszentgyörgyön feltörekvő Horváth János feleségül vette Szelestey Annát, így került a szentgyörgyi Horváth család Szelestére, a 18. század közepétől birtokba léptek a Festetich-ek is. Az alsószelestei kastélyt 1855-ben szentgyörgyi Horváth Ádám építtette, angol-gót stílusban, Baich Mihály cottage-stílusúnak vélte. 1871-ben gróf Festetich Andor kezdte meg a kert alapjainak lerakását - a gróf az első Wekerle-kormány, majd a Bánffy kormány földművelésügyi minisztere volt. 1910-ben báró Baich Mihály kezébe került a birtok, a park a lelkes hozzáértő és tervező báró keze nyomán Szeleste jelképévé vált. 1950-ben Alsó- és Felsőszeleste egyesüléséből jött létre a mai Szeleste. Csaknem egy óra beszélgetés után itt hagyom ezt a kedves, látnivalókban is bővelkedő falut. A Szeleste tábla mellett gyümölcsöktől roskadozó meggyfák termését eszem, mikor egy hang mögöttem így szól: " Az a meggy már le érett, de nálam épp most érik az apró körte, jöjjön be!" Mire felocsúdtam és bementem már térült fordult alkalmi vendéglátóm, és máris hozott jó két maréknyi körtét. Így máris kellemesebb volt ez a kánikula :).
Utamat ismét tölgyest itt-ott felváltó fenyves kíséri, átlépek a volt orosz laktanya "kapuján" Bögöt irányába.
Bögöt igazán elragadó falu, elsőre beleszeretek... A kocsmában már elő is készítik a pecsétet - látszik, hogy azért jövök :) - , majd egy nagy pohár szóda mellett meg is beszéljük, hogy a templomkertben alhatok ma éjjel :). Berendezem lakájos aznapi szállásom, körbenézek: hát ide temetkeztek is :) kicsit fura, hogy sírokra néz a sátram, de sebaj :). Visszamegyek a kocsmába "bandázni" a helyiekkel. Megvendégelnek egy fröccsre, közben megtudom, hogy ahol alszom: Római katolikus templom - középkori eredetű, de többszöri átépítésen esett át. A templom bejárata fölött helyezkedik el a falu első világháborús hősi halottainak emléktáblája. A második világháború hősi halottainak önálló emlékmű állít emléket. Az ezredfordulóra készült el a templom előtti területen az Y-alakú, Assziszi Szent Ferencet, I. Szent Istvánt és feleségét, Bajor Gizellát ábrázoló fa emlékmű. A második fröccs elkoptatása közben, hallom a nagy hírt: itt akarják megépíteni Európa 3. legnagyobb repülőterét, így most érdemes itt telket venni! :). Ezen a ponton gondolom, hogy elteszem magam holnapra, mielőtt még telektulajdonos leszek.

Országos kék túra 2009 07 11Kőszeg - Ablánci malomcsárda

2009-07-26T09:20:00.000-07:00

Reggel 7:00-kor ébredek, nagyon jól aludtam. Első utam a vasútállomásra (pecsétért) vezet, ez idő alatt alkalmam nyílik ezt a szép és méltán híres várost alaposan szemügyre venni, igazán magával ragadó, ide még visszajövök, ez szinte biztos. Egy parkolóban elfogyasztom az itt vásárolt zsömlét, sonkát és paradicsomot, közben figyelem a város szombat délelőtti életét. Sétám során eszembe jut, hogy bizony én nem hoztam se papucsot, se szandált, bemegyek hát egy boltba és immáron az új szandálommal és papucsommal térek vissza a kempingbe, ahol már összekészítettem a holmim a 10:30-as induláshoz. Következő pecsételő helyem Tömörd felé hosszú egyenesek sora vezet, így nagy örömömre szolgál, mikor összetalálkozom egy nagyon kedves kiránduló társasággal, ők is Tömörd felé jönnek, kéktúráznak. Ó, hát ez remek! Menjünk együtt! Sopronban tanulnak, és együtt járják az erdőt. Tömördön szálltak meg, így itt én csak pecsételek és elbúcsúzom tőlük. Az Ablánci malomcsárda felé már igen-igen fáj a lábam, nagy örömmel tölt el mikor meglátom, azonban a nagy örömködésem közepette felfigyelek egy feliratra: felújítás miatt átmenetileg zárva. Olyan nagyon szerettem volna a kerítésen belül sátrazni, pedig bent áll egy autó is, csak van itt valaki… Sehol senki, hiába minden légbekiáltott szó. Elkeseredve állítom a sátram az út mentén, mikor meglátok valakit a kerítésen belül, sebtében oda is megyek hozzá, ő kedvesen beinvitált a kertbe, sőt még vízvételi lehetőséget is kaptam tőle. Ma nagyon sok km-t pakoltam a lábaimba ezért nagyon fájnak, elhatározom hát, hogy ilyen sokat nem sétálok egy nap. Az elalvás is nehezen megy, hajnali 1-ig forgolódok, majd nagy nehezen elalszom.

Országos kék túra 2009 07 10 Írott-kő - Kőszeg

2009-07-26T08:06:00.000-07:00

"...a magam részéről mindig egyszerre vagyok szkeptikus és optimista, hátha egy parányit ettől is tovább mozdul valami, és akkor már nem jártuk hiába végig ezt a több mint másfélmillió lépésnyi utat, ami a gondok-bajok ellenére is valamennyiünk számára felejthetetlen marad, és amiről mindenfajta pátosz nélkül hadd mondok csak annyit: ehhez hasonló jókat és szépeket kívánok minden természetbarátnak, és nem csak a kék túrán, és nem csak ősszel, mert országot járni mindenhol és minden évszakban lehet." (Rockenbauer Pál)

A hazánkat átszelő "Kék" turistaút bejárását a Budapesti Lokomotív Sportegyesület természetjáró szakosztálya hirdette meg az 1952. évben. A Vasutas Szakszervezet természetjáró szakbizottsága ezt 1953-ban országos méretűvé tette és kiadta a teljes útvonalat térképvázlat formájában is tartalmazó első füzetet. Az Országos Kéktúra mozgalom további szervezését és irányítását 1961-ben vette át a Magyar Természetbarát Szövetség.

2009/07/10

Tehát kéktúrázom. Megmérem a zsákom, és örülök! 30 kg alatt maradtam, csak 25 kg lett! 06:10-kor a Keletiből indul a vonat, amiről Szombathelyig le se szállok. Szombathelyre érvén esik az eső, sétálok a buszpályaudvarig, ahol némi várakozás után felszállok a Velembe tartó buszra. A helyiek társaságában utazni igen szórakoztató, vicceket mesélnek és kedves történeteket Írott-kő megmászásáról, hiszen oda tartok. 11:15-kor leszállok a buszról és nekiindulok a piros jelzésen Írott-kő tetejére. Az utam gyönyörű fenyvesen vezet fölfelé, bár az eső esik, ami egy kicsit ront az élményértékén. Többször megállok fújni egyet, de előbb-utóbb könyörtelenül megérkezem. Itt az első pecsételő helyem! Hurrá! Elfogyasztok egy adag, jól megérdemelt mogyorós nápolyit, és 14:00-kor hivatalosan megkezdem a ZIZI OKT-t!

Az Írott-kő (németül Geschriebenstein) a Kőszegi-hegység és egyben Dunántúl legmagasabb, 883 méteres pontja. Első említése a 14. századból származik. Akkoriban Fenyőhegyként emlegették. A 17. században a Szálkő nevet kapta a csúcs. A mai Írott-kő nevet egyes feltételezések szerint az itt áthaladó Batthyány–Esterházy határ feliratozott határkövéről kapta.1891-ben állították az első kilátót ide. Ez egy fából készült torony volt, mely 1909-ig szolgálta az idelátogató turistákat. Az osztrák–magyar határ az 1913-ban épült kő kilátó közepén húzódik végig, ezt a torony közepén egy határkő is jelzi. A kilátó bejárata az osztrák oldalon van. 2003-ban a gyalogos és kerékpáros turisták számára határátkelőt létesítettek. Ezt tavasztól őszig 10–18 óra között lehetett igénybe venni, a schengeni övezetbe való belépéssel ez megszűnt. Jelen pillanatban a kilátó legfelsőbb szintjére (ahonnét kilátni) nem lehet felmenni, le van zárva egy vasráccsal.

Az Írott-kői tanösvényre érve már el is áll az eső, így szép kényelmesen ereszkedek le a hegyről, csodás tájon, felhők mellett. Elhagyván a Hörmann-forrást megérkezem a Stájerházakhoz, ahol megpihenhetek kicsit.

Az első két épületet Kőszeg városa a XVIII. század végén lakóháznak építette Stájerországból 1750-ben, Mária Terézia Erdőrendtartásának (erdőtörvényének) kiadása után, a szakszerű erdőgazdálkodás megkezdésére behívott erdészek számára. Az erdőőrök 1780 tájától egészen 1954-ig laktak itt, és 1920 után panziót is berendeztek, ahol olcsón árusították teheneik friss tejét, az abból érlelt sajtot, valamint kenyeret, szalámit és bort. A vadászlakot 1830-ban Chernel György építette. A ma is itt álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly erdész hagyományából állították, de a harangja ma Szombathelyen, a Falumúzeumban található. A haranggal nemcsak az erdőmunkások munkaidejének elejét és végét jelezték, de olykor az eltévedt turisták érdekében is megkondították.

A tanösvényen tovahaladva elhagyom a Vörös keresztet és mire odaérek az Óház-tetői kilátóhoz, kitisztul az idő, hogy az innen látható varázslatos panorámát élvezni tudjam. Lélegzet visszafojtva csodálom e tájat és indulok a Hétvezér forrás irányába.

A bővizű forrást 1896-ban, a Millennium tiszteletére építették ki, hét kifolyónyílással, amelyek sorban a honfoglaló hét vezér nevét viselik. A forrás az erdő mélyén, a mai osztrák határ mellett, a régi határsávban található. A nyolcvanas években még csak külön engedéllyel és idegenvezetővel volt elérhető. A forrást és környékét 1994-ben és 2008-ban ismét felújították. Vize kitűnő ivóvíz, hőmérséklete 10°C körüli. Ma is népszerű kirándulóhely, a kőszegi Szabó-hegyről kb. 2,5 km-es kényelmes gyalogtúrával közelíthető meg. Az Óház-tetőn egykor állt Óvár vízellátását biztosította. Tavasztól a medence alján gyepi békák élik mindennapjaikat. A patak völgyében apró, barna színű ökörszemek építik fészküket. A patak sodrásának ellenálló köveken, tuskókon hegyi billegetők várják rovarvacsorájukat. Helyi hiedelem, hogy aki mind a hét forrás vizéből iszik, annak teljesül egy kívánsága. A kirándulók számára a forrás közvetlen szomszédságában asztalokat, padokat állítottak, tűzrakó helyeket alakítottak ki.

A Hétforrásról Kőszeg neves költője, a XVIII. században élt Rájnis József (1741–1812) is megemlékezik: „Ott amaz hét forrás kelleti vizét”.

Itt is pecsételek, majd Kőszeg felé indulok. A Kálvária templom kertjéből már látom is a várost. A környék már a magyar történelem korai évszázadaiban is hadászatilag jelentős volt a fekvése miatt. A Kőszeg nevet a város egy Árpád-kori várról kapta, melynek romjai még láthatók. 1248-ban említik először ezen a néven, egy oklevélben, mely arról tanúskodik, hogy a tatárjárás után IV. Béla az osztrák hercegtől visszafoglalta a várat. Magát a várost Kőszegi Henrik és fia, Iván építtette. 1289-ben összetűzésbe kerültek I. Albert osztrák herceggel, aki elfoglalta a várost, 1291-ben azonban III. András király visszaszerezte és visszaadta a Kőszegi családnak. 1327-ben Károly Róbert elvette a várost a Kőszegi családtól, 1328-ban királyi városi címet, önkormányzati és vásártartási jogot adott neki. Kőszeg ígéretet kapott arra, hogy örökre királyi fennhatóság alatt marad, ennek ellenére Luxemburgi Zsigmond 1392-ben Garai Miklós nádornak adományozta. 1445-ben III. Frigyes német-római császár elfoglalta a várost. A császár adta Kőszegnek ma is használatos címerét 1446-ban. Innentől egészen 1647-ig Habsburg fennhatóság alatt állt a város, leszámítva egy pár éves időszakot, amikor Mátyás király visszafoglalta, de halála után újra a Habsburgokhoz került. 1526-ban, a mohácsi vész után, a soproniakhoz hasonlóan a kőszegi zsidókat is törökbarátsággal vádolták meg, és kiűzték a városból. A zsidó lakosság a Batthyány-birtokon levő Rohoncra (ma Rechnitz, Ausztria) menekült, és onnan csak 1840-ben térhetett vissza. Kőszeg történelmének legnevesebb eseménye az 1532 augusztusában lezajlott ostrom. Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a viszonylag kevés várvédő visszaverte a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerőben lévő török sereget. A szultán a Király-völgy, és a Kálvária-hegy közötti dombról követte az eseményeket. Ez a hely azóta a Szultán-domb elnevezést viseli. Az ostrom emlékére Kőszegen nemcsak délben, hanem délelőtt 11 órakor is meghúzzák a harangokat. A következő évben a császár Jurisicsot báróvá emelte. Az ostrom után a város adómentességet és kiváltságokat kapott I. Ferdinánd császártól. A várat újjáépítették, ekkor nyerte el mai formáját. Az elkövetkezendő két évszázadban a város virágzásnak indult, köszönhetően annak is, hogy a Bécs és az Adriai-tenger közti útvonal egyik kereskedelmi állomása lett.1648-ban a város visszakerült Magyarországhoz. Immár véglegesen szabad királyi város lett, de jelentősége egyre csökkent, anyagi nehézségekbe is került. Mindez fokozódott az első világháború után, amikor a kőszegi járás nagy részét Ausztriához csatolták. A város így elvesztette vonzáskörzetének nagy részét, és az ország peremére szorult. A második világháború alatt több ezer munkaszolgálatost (nem csak zsidókat) zártak itt átmeneti táborba a volt téglagyárban. Sokukat továbbhajtották ausztriai koncentrációs táborokba, másokat helyben öltek meg. Ezzel a kőszegi zsidókat gyakorlatilag kiirtották.

Este 9 lehet, mikor beesek a kempingbe, ekkor is nagyon segítőkészen fogadnak, igen hamar felállítom a sátram, megfürdök, egy gyors vacsora és már alszom is.

Két napos kirándulás a Hortobágyon

2009-04-27T03:19:00.000-07:00

Végre! Eljött az idő, hogy elhagyjuk fővárosunkat, no meg a budai hegyeket, irány Hortobágy!

2009 04 25 reggel 7:15, még csipásan, álmosan várjuk a kis csapatot (mely velünk együtt 5 főre dagadt), akik késés nélkül meg is érkeznek. Bemutatkozást követően megközelítjük a vonatot ami Füzesabonyig visz bennünket.
A település nevét 1261-ben említették Obon alakban. 1552-ben a törökök elpusztították, de rövidesen újra benépesült. A falu 1945-ig az egri püspökség, illetve az érsekség birtoka volt.
Füzesabony külterülete ma Pusztaszikszó és Kisbuda is, amelyek valamikor népes falvak voltak, de 1687-ben elnéptelenedtek, benépesítésük sikertelen maradt.
Füzesabony vasúti gócpontjának kiépítése már 1861-ben megindult. Ekkor kezdődött Hatvan-Füzesabony-Miskolc közötti vasútvonal építése, 1872-ben már Egerbe is lehetett vasúton utazni, 1891-től pedig Debrecenbe is. A vasúti forgalom megindításával jelentős változás következett be a település gazdasági és társadalmi életében. A vasút szinte teljesen kettévágja a mai várost, és a két rész között az aluljárókon kívül csak nagy kerülővel, a város szélén lehet közlekedni. Füzesabony 1989-től város, Heves megye ötödik legnagyobb települése.

A Hortobágyra tartó vonat indulásáig van egy kis idő megnézni a Gelej kocsmát, ami arról nevezetes, hogy először 1844. február 21-én, majd 1847. május 13-án járt itt Petőfi Sándor.
E helyen korábban a Gelej-fogadó állt, melyről az 1973-ban elhelyezett emléktábla tanúskodik.

Készítünk néhány képet, majd visszasétálunk az állomásra, ahol a vonatunk már vár minket.
Hatalmas, sárgán virágzó repceföldek mellett haladva érünk el Hortobágyra.
Alig 500 m megtétele után eljutunk a Hortobágy folyó feletti "fahíd"-hoz, aminek ugyan csak a korlátja készült fából, de ez mit sem ront az élményértékén. Hosszasan hallgatjuk a "békazenét" majd a Mátai-Ménes felé indulunk.
Megérkezésünkkor a nyerges presszó fogad bennünket, ahol számos nádtetővel borított "fülke" közül az egyikbe beülünk meginni egy kávét és beszélgetünk a minket körülvevő ménesről:
Történelmi méneseink közül Debrecen város Hortobágyi ménese a legnagyobb multú, hiszen működéséről az első írásos nyom 1671-ben keletkezett. Működése és története példa nélküli Magyarországon, és merőben eltér a császári rendeletekkel alapított, katonai célú ménesekétől (Mezőhegyes, Bábolna stb.), illetve a főúri birtokokhoz kapcsolódó magánménesekétől.

Debrecen város sajátosságaiból adódóan a hortobágyi pusztán tartott lóállomány mindig a környékbeli falvak, városok lakóinak, tehát egy gazdaközösségnek tulajdonában volt. A háromszáz éves múlt mellett csak az 1880-as években lett a tenyésztés központja Máta, amely a mátai biztos székhelyként, s a város gazdálkodásának is székhelye volt. A mai méneskép meghatározó épületei, Debrecen városi mintára, az 1940-es években épültek.
A ménes többszöri tulajdonosváltás után 2001-től a Hortobágyi Nemzeti Park tulajdonába illetve a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. kezelésébe került. A Mátai Ménes 250 lovával ma Magyarország egyik legjelentősebb lótenyésztő központja. A tenyészet fő feladata a nóniusz fajta fenntartása, illetve e génmegőrzési célon kívül a modern sport-és hobby igények kielégítésére alkalmas magyar sportló fajta tenyésztése.
Az istállóba betérvén meg is simogattunk néhányat, a leginkább simogatható ló Leonid, teljes testével simul a kerítéshez, hogy minél többen tudjunk vele foglalkozni.

Éppen elfogyott a nálunk levő írásos anyag, mikor két gólya igen hangosan védelmezi a fészkét tőlünk alig 5 méterre levő oszlop tetején. Hangos kelepeléssel kergetik el a betolakodni vágyó harmadik gólyát, ki még 2-3 alkalommal próbálkozik, hiába.
Az izgalmakat kiheverve, útnak indulunk, betérünk a fedett lovardába is, ahol ugyan lovak nincsenek, de lovaskocsik vannak, az egyiken feltűnik egy dátum : 1918. Néhány kép készítését követően indulunk is tova, hiszen a Pusztai Állatpark igen messze van.
Utunk során keresztezzük a vonatsíneket az állomástól alig 500m-re, ki gondolta volna, hogy ilyen keveset távolodtunk tőle???

Kisvártatva megpillantjuk a méltán híres kilenclyukú hidat, melyről tudni érdemes, hogy a mai híd egy régi fahíd helyére épült, klasszicista stílusban 1827 és 1833 között Povolny Ferenc tervei szerint. Az 1697-ben épült fahíd az elhasználódás és a nagy forgalom miatt egy idő után már nem felelt meg a követelményeknek, egyre többet kellett javítani, s így a fenntartása is egyre több pénzbe került. Debrecen városa ezért már 1825-ben elhatározta annak lebontását, s helyette új kőhíd építését. Több tervváltozat megtekintése után Povolny Ferenc javaslatát fogadták el, amelynek kivitelezéséhez 1827-ben kezdtek hozzá, s 1833-ban fejezték be, a régi fahidat pedig ekkor lebontották. A híressé vált Kilenclyukú kőhídnak, a történelmi Magyarország leghosszabb közúti kőhídjának a folyó két partján lévő, ún. ellenfalak közt mért távolsága 92,13 m, míg teljes hossza 167,3 m. A pusztai állathajtás könnyebbségéra szolgált az a tervezői lelemény, amely a feljárókat szélesedőre tervezte: a felhajtott gulyát, ménest a híd így mintegy kitáruló karként fogadta, megkönnyítve ezzel a jószágot hídra terelni igyekvő pásztorok, csikósok dolgát.

Jól látható a hatalmas szürke marhákból álló gulya, mellettünk legelésznek, ahogy sétálunk tova az állatpark irányába. Az állatpark bejáratához érve csalogatnak az árnyékban elhelyezett fapadok, egy jó ebédre, pihenésre, ücsörgésre. Ez a kis pihenő már igazán ránk fért. Ebéd után friss energiákkal megtelve irány a park!

Rögtön szemben is találjuk magunkat egy táblával, miszerint a saját felelősségünkre simogatjuk az állatokat. El is gondolkodtunk, milyen kárt tud bennünk tenni egy csomó növényevő csacsi vagy juh, majd megpillantjuk a kecskék szarvait, no ezzel már lehet öklelni, de sebaj, bátrak vagyunk és jól megsimogatunk mindent ami hagyja magát :).
Megnézünk egy "seggenülő" hodályt kívül, belül, majd tovahaladunk a kilátó felé. Itt egy kicsit riasztó a tiltótáblák sokasága, de persze a ragyogó kilátás feledteti ezt velünk.
Megpillantunk egy gémeskutat, amit meg kell nézni közelebbről is.
Utunk a szállásunk felé a kilenclyukú hídon át vezet, majd elsétálunk a Pásztormúzeum, a Madárkórház valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontja előtt, melyekre sajnos sem idő sem energia nem maradt, így abban maradtunk, hogy el kell jönni jövőre is :).
Szállásadónk már a bejáratnál vár minket, adminisztrálunk és kihasználjuk, hogy van több mint fél óránk láblógatásra.

Pihenés után felkerekedünk, hogy megnézzük a pásztortüzet. Mintha minket vártak volna! Épp elfoglaltuk a helyünket, már meg is gyújtották. Egy pillanat alatt érte el a tűz a csaknem 5 méteres magasságot. Időközben megjelentek a zenészek, majd a népviseletbe öltözött férfiak és asszonyok, akik hangos éneklésbe és táncba kezdtek. Néhányan a közönség soraiból is csatlakoztak.
Idővel részesei lettünk egy pásztorbotos bemutatónak is :).
A tűz apadásával az emberek is fogyatkoztak, így mi is továbbálltunk.
A csárdában megvacsoráztunk, majd a szállásunk felé az eget csodálva sétáltunk. Egy frissítő zuhanyt követően le is feküdtünk aludni.
Vasárnap reggel a kakasokkal ébredtünk reggel 7-kor, reggeliztünk, összepakoltunk és 8-kor már indultunk is.
Utunk ismét a kilenclyukú hídon át vezet, még búcsúzóul megcsodáljuk, és belevetjük magunkat a pusztába. Hosszú kilométereket teszünk meg a végtelen síkságon át, mígnem elérünk egy magaslest. A madárének hihetetlen ezen a tájon. A magaslesről megállapítható, hogy a mellettünk húzódó tó hatalmas, a túlpartot nem is látni.

A magaslesen megpillantom életem első "bagolyköpetét", amit eddig, csak képeken, vagy ismeretterjesztő műsorokban láttam, hmm, van ilyen is :). Ezen a ponton már világos, a két perc múlva induló kisvasút nélkülünk megy. Tehát nem sietünk, leülünk szendvicset majszolni, inni. Ismét felkerekedünk, majd hamarost keresztezzük a kisvasút sínjeit. Egy kisebb tavat megkerülünk, aminek során korábban már a magaslesről látott tóhoz hasonló víztömeg partján találjuk magunkat. Elvétve látunk, darvakat, vadludakat elrepülni, de valószínűleg a napnak ezen szakaszában ez is szerencse, hiszen a tűző napsugarakat mi sem viseljük túl jól. Így hát szépen lassan elballagtunk a kisvasút végállomásáig, ahol megültünk fél órára az árnyékban. Itt végérvényesen megbeszéltük, hogy visszajövünk jövőre, csak akkor a kisvasúttal kezdünk.
Alig 300m séta után megérkezünk a vasútállomásra, ahol még pár perc és véget ér a kaland.
Felszállunk a vonatra és jó egy órán keresztül dolgozzuk fel az eddigi élményeket. Füzesabony ismét az átszállásunk színhelye. Itt megiszunk egy éltető kávét, majd elsétálunk a Helytörténeti Gyűjteményt megnézni. Ahol csak minket vártak, amúgy vasárnap zárva.

Heves megye második legnagyobbnak tartott régészeti gyűjteménye a település és közvetlen környéke leletanyagát mutatja be. A több mint 1700 lelet a település határában végzett régészeti feltárásokból származik.
Innen irány a IV-es vágány, majd pár perc várakozás után felszállunk a vonatra, ami Budapest Keleti pályaudvarig visz minket.
Búcsúzkodás közben ismét megbeszéljük, hogy jövőre megint eljövünk, remélem így lesz.

Két napos kirándulás a Hortobágyon

2009-02-22T05:14:00.000-08:00

Hosszú (látszólagos) tétlenkedést követően április végén Hortobágy felé vesszük utunkat.
Program:
2009 04 25 (szombat)
7:30-kor találkozó a Keleti pályaudvaron
8:03-kor indul a vonat (520-as gyors Sátoraljaújhely felé), 2.oszt. felnőtt jegy ára (Hortobágyig, átszállással együtt): 2780.-
9:37-kor Füzesabonyra érkezés itt akad bő fél óra arra, hogy meglátogassuk a Gelej-kocsmát, ahol maga Petőfi Sándor is megfordult néhány alkalommal
10:22-kor indul a vonat (6627 személy Debrecen felé)
11:35-kor Hortobágyra való megérkezés
Innen egy könnyed 7 km-es séta vár ránk a következő állomásokkal:
Fahíd a Hortobágy folyón-Mátai Ménes-Mátai út-Pusztai Állatpark-Vissza Hortobágy falu irányába Kilenclyukú híd-Hortobágyi csárda-Pásztormúzeum
Szállás elfoglalása
Kollégium árak:
- felnőtt: 1980.-/fő/éj
- gyermek: 1800.- /fő/éj
Fenti árak tartalmazzák az Áfa-t és az idegenforgalmi adót is.
25 fő felett 10% kedvezményt kapunk, illetve kérhetünk vacsorát (egy tál étel, közös megegyezés szerint) is, melynek ára:
- felnőtt: 600.-
- gyermek: 420.-
Szállásról még: 1 emelet 10 db 4 ágyas szobából áll, minden szobában van vízcsap. Zuhanyzó, WC a folyosón. Ágyneműt kapunk.
A szállás elfoglalását követően irány a Vásártér ahol már kora délutántól tart a Szent György-napi kihajtási ünnep, melyet 19:00-kor pásztortűz meggyújtásával zárnak.

2009 04 26 (vasárnap)
7:00-kor ébresztő
8:00-kor indulás a Hortobágy Halastavi kisvasút irányába a kungyörgyi kerékpárúton (kb. 5 km)
11:00-tól a kisvasúttal bebarangoljuk a halastavak területét, útközben gyönyörködhetünk a tavak egyedülálló élővilágában. 25 perc alatt meg is tesszük az utat befelé 12:00-kor pedig indul vissza a kisvasút. A kipihentebbek sétálhatnak is (kb. 4-5 km), hiszen még 2 óránk lesz a vonatig.
Kisvasút árak:
oda-vissza: felnőtt: 600.-
gyermek: 300.-
csak oda: felnőtt: 400.-
gyermek: 200.-

14:22 indul a vonat (6624 személy Debrecen felől) 2.oszt. felnőtt jegy ára (Budapestig átszállással együtt) 2540.-
15:32-kor Füzesabonyra érkezés itt akad bő fél óra arra, hogy megtekintsük az állomáson található helytörténeti gyűjteményt
16:17-kor indul a vonat (523 gyors Budapest Keleti pu. felé)
17:57-kor megérkezés Budapestre

A kirándulás mindenkinek önköltséges: Vonat + szállás + kisvasút + étkezés
Érdemes otthonról hozni néhány szendvicset, hiszen csak a vacsorát tudjuk (legalább 25 fő esetén) közösen megoldani :)
Természetesen akkor sincs pánik, ha nem hozunk enni, hiszen épp egy nagy rendezvény során látogatunk el a faluba, így több lehetőség is adott :)
Időjárás: Az április egy bolond hónap, ezért arra kérek minden kedves résztvevőt, hogy kényelmes, valamelyest vízálló cipővel készüljön, egy esőkabátot is gyűrjünk bele abba a zsákba, no meg eggyel több pulóvert, mint amennyit hoznánk.

Erre a nagyon kellemes, szintemelkedéstől mentes könnyű kirándulásra jelentkezni 2009.04.15.- ig a tboj2009@gmail.com címen lehet az alábbi kérdésekre való válaszolással:
- Létszám (egyedül jössz, vagy családdal, baráttal, nagymamával, kutyával? )
- Találkozó helye (Keleti pu. vagy esetleg Füzesabony?)
- Szállásunkon igényelsz vacsorát? (kérlek mindenképp írd meg, hátha összejövünk 25-en ) Amennyiben igen, kérlek írd meg, mi az az étel amitől kiráz a hideg, nehogy azt kérjük :)

Meli képei

2009-02-16T09:03:00.000-08:00

2009.01.21 óta már az iwiw- en is megtalálhatóak vagyunk, a klub neve : Országjárók
Itt az egyik klubtagunk Meli is kirándult, az alábbi sorokat érdemes elolvasni, képeket nézegetni:

Megnézegettem és olvastam a blogot, jó kiránduláson vagytok túl valóban.
Jártam én is a havas erdőben, mivel győri vagyok így a közeli Bakonyba mentünk a párommal. Mesésen gyönyörű volt a látvány, mi kicsit nagyobb hóban jártunk és a fák is fehérben pompáztak.
Szívesen megosztom veled az élményemet a fényképek alapján, melyet itt nézhetsz meg: Klikk

A Valentin napi kirándulásod helyszínéhez közel mi Nagykovácsiról indultunk a Csergezán kilátóhoz. Szép nagy, a fél országot belátó kilátó!
Néhány képem erről is van: Klikk

Szívesen megnézném mások fényképeit is.

Valentin napi kirándulás

2009-02-15T00:42:00.000-08:00

Az időjárás előrejelzés nem kedvezett (erős szél, hó), de egy örök mondást (nincs hideg, csak kevés ruha) figyelembe véve jól beöltöztünk és reggel 9-kor összegyűltünk Hűvösvölgyben. Már 9:30-ra indulás készek is voltunk, úgyhogy Gergő üdvözli az egybegyűlteket, gyors csokiosztás és neki is vágunk a hóval borított Budai hegyeknek (kék jelzés).

Utunk legelején meglátjuk Mátyás király vadaskertjének emlékművét, ami mellett szó nélkül elmenni nem lehet: A Vadaskert és környéke Zsigmondtól Ulászlóig a magyar királyok kedvelt vadászterülete volt. Amit látunk, egykori kerítésként az egész kertet körülölelte, átlagosan 60 cm vastagon és kb. 5,5 km hosszan.
Első állomásunk 2km megtétele után a Határ-nyereg, melyről tudni érdemes, hogy a Vadaskert hegycsoportját a Hármashatár-hegy csoportjától elválasztó széles nyereg (311m), illetve út csomópont. Innen csodás kilátás nyílik a Hármashatár-hegyi repülőtérre, ahol a nagyerejű szelet kihasználva jónéhányan "speed ride" -olnak. A repülőtét 1926- ban létesült, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület tartotta fenn, itt próbálták ki a maguk által tervezett és épített repülőket, a gépek nagyrészét Rubik Ernő tervezte, kinek a fia is meglehetősen nagy hírnévre tett szert (Ifj. Rubik Ernő, bűvös kocka).
Áttérünk a sárga jelzésre ahol 800 m séta után megérkezünk az Újlaki-hegyre, a kilátás itt is varázslatos. Érdekességek meghallgatására, elmesélésére igen alkalmas. Budai hegyekről mi is juthat eszünkbe??? Világrekorderek vagyunk fővárosunk alatt húzódó barlangok számát tekintve!!! Tehát ismét alkalom nyílik a barlangok képződéséről, képződményeiről beszélgetni.
Útban a Virágos-nyereg felé Cleo (társaságunkhoz 9.-ként csatlakozó kutya) nem kapja el a vacsoránkat (hogy ezek a nyulak milyen gyorsak!), igaz Cleo kisebb volt a "majdnem" prédánál, ezért szerintem senki nem haragszik rá :) Szeretünk Cleo!
Virágos-nyeregnél jelzést váltunk, megyünk tovább a zöld jelzésen Tök hegy felé. Ez a tudat mindenkinek jól esik, bár gyanús az a néhány sárga, no meg kék. Végre! Újratervezés, minden kiránduló kedvenc szava! Viszonylag gyorsan rájövünk, hogy hol is vagyunk valójában, no meg merre is tartunk, így folytatjuk utunkat jelzéseket, kanyarokat, utakat nem figyelve (mentségünkre legyen mondva: a téli erdő gyönyörű), természetesen addig amíg már biztosak vagyunk abban, hogy arra tartunk amerre eredetileg nem szerettünk volna, tehát újratervezés ismét.

Látunk ugyan egy hegyet ami akár a Tök is lehet, hát menjünk fel rá! Gergő jó közelről megnézi a hegyet, szerintem nem lel kincset, de sebaj mi jót kacagunk :). A hegyre érvén irányba állunk és elindulunk a Rózsika-forrás felé. Útközben megpihenünk a Paprikás patak partján, eszünk egy kicsit, majd tovább indulunk a patak mentén. A Rózsika-forrásról egy fontos tudnivaló
: Nem Ivóvíz!
A patak mentén az Alsó Jegenye völgyben sétálva számos kis vízesést látunk, majd egy olyat is melyet már méterekben lehet mérni, fényképezünk, ámulunk, bámulunk, majd kisétálunk a civilizációba, ahol felszállunk a 64-es buszra és 10 perc alatt megtesszük az utat a kiindulási pontunkig. Természetesen ezek után kötelezően beülünk egy jó meleg forralt borra.
Átmelegedés közben megyegyezünk abban, hogy hiába volt egy kicsit hideg és bokáig érő hó, nekünk ez bizony jól esett. Én várom a következőt, köszi azoknak, akik eljöttek, hogy jól bírták az újratervezést is ilyen hideg időben, remélem legközelebb is jöttök. A kirándulásról készült virtuális sétát ide kattintva tudjátok újra átélni.

Valentin napi kirándulás

2009-01-26T11:04:00.000-08:00

Valentin nap alkalmával meglátogatjuk a budai hegyeket (ígérem, tavasszal már messzebb is megyünk). Útvonalunk: Hűvösvölgy BKV végállomás - Határ nyereg - Újlaki hegy - Virágos nyereg - Tök hegy - Rózsika forrás - Alsó jegenye völgy - Solymár "Téglagyár" 64-es busz megálló

Táv: 12 km Szint: 280 m Idő: 4-5 óra

Nehézségi fok: Járóképes kortól, járóképes korig mindenkinek ajánlott könnyű túra.
Részvételi feltételek: a turista tíz parancsolat betartása, betartatása.

Találkozó: 2009.02.14. 09:00 Hűvösvölgy BKV végállomás.
Megközelítés: a Moszkva térről 56-os villamossal, vagy 56-os autóbusszal.

Kérem a kedves érdeklődőket, hogy a tboj2009@gmail.com címen jelezzék várható érkezésüket, annak érdekében, hogy az esetleges későket se hagyjuk ott :)

Itt könnyedén hozzáadható a saját Google naptárhoz:

Fejlámpa tesztelés

2009-01-25T10:54:00.000-08:00

Alig egy hét elteltével ismét felkerekedünk, az Overland csapata meginvitált bennünket egy esti sétára ahol tesztelhettünk kb. 30 fejlámpát.

A találkozó délután 4 óra, helyszín a Kolosy tér. Innen 65-ös busszal elmegyük a busz másik végállomásáig (Fenyőgyöngye), ahol túránk vezetője (István)már vár minket. Ahogy körbenézek a társaságon, a csapat alig várja, hogy induljunk, így kezdetét veszi a "nadrágszármegóvás hadművelet" hol kamáslit látunk, néhányan (mi is) csak betűrjük a bakancsunk szárába a nadrágot.

INDULÁS! Kisvártatva meglátunk egy igen nagy térképet, ahol szemügyre vesszük útvonalunkat: Fenyőgyöngye - Glück Frigyes út - Homok-hegy - Hűvösvölgy - Kis-Hárs-hegy - Nagy-Hárs-hegy - Szépjuhászné. Követjük szorgosan a kék jelzést, ekkor észrevettük, hogy lassan de biztosan sötétedik, épp aktuális egy lámpaosztás, amire jobb hely nem is kell az Árpád-kilátónál.
Néhány szó a kilátóról: a Csatárka városrész felett előre ugrik a Hármashatár-hegy-csoport tagjaként a 377 méter magas Látó-hegy (régebbi nevén Gugger-hegy). Glück Frigyes (1858-1931), a Svábhegyi Egyesület elnöke és a János-hegyi Erzsébet-kilátó megépítésének ötletadója javasolta ezen a helyen is egy kilátó építését. Bár a kilátó alatti terület időközben szinte teljesen beépült, még mindig nagyszerű kilátás nyílik innen a Budai-hegyekre, a Dunára és a mögötte húzódó Pestre.
Előkerült egy nagy halom fejlámpa (E+lite, Tikkina, Tikka, Tikka Plus, Myo 5, Myo 3, Tikka XP, Myo Belt XP, Myo XP, Myo RXP, Ultra), kapkodjuk is a fejünket egy darabig, hogy melyik legyen épp a kedvenc. Kiválasztódott mindenkinek egy, amivel már bevilágíthatjuk az előttünk elterülő erdőt.
Utunk a Homok- hegyen át vezet, ahol az Oroszlánsziklánál megállunk gyönyörködni és Istvánt (túránk vezetőjét) hallgatni, aki néhány szót ejt arról, hogy min is taposunk:

A Budai-hegység mind geológiailag mind a növény-, és állatvilág szempontjából Magyarország egyik legösszetettebb hegysége. A hegységet felépítő mintegy 30 különféle kőzet-, illetve üledéktípus 220 millió év földtörténeti eseményeit vetíti elénk. A hegység alapját a triászkori dolomit és mészkő adja, ami kb. 200 millió éve a Tethys-tenger üledékéből alakult ki. Később erre hófehér dachsteini mészkő (amely épségben megőrizte az egykori élőlények mészvázát), majd különböző márgás üledékek rakódtak le. A terület mintegy 25 millió évvel ezelőtt emelkedett ki majd rögökre töredezett. A törések mentén egyes rögök magasba emelkedtek, mások lesüllyedtek. Az így kialakult változatos formavilágú hegységben a hegyeket gyakran mély szurdokvölgyek választják el egymástól, a hegyoldalak pedig sziklás letörésekkel, meredeken szakadnak a mélybe. A miocéntól (8-26 millió éve) kezdődően a hegység porózusabb mészköves részeiben összefüggő vízáramlási rendszer alakult ki, amely több mint 150 barlangot hozott létre a Budai-hegységben.

Nem sokkal ezután bekövetkezik a túrákon kötelező "újratervezés". Jót nevetünk, majd a helyes irányt követve (sárga jelzés) közeledünk Hűvösvölgy felé. Itt észleljük a civilizációt (BKV járművek, autók, Úttörővasút), így egy gyors lámpa csere-bere után megyünk is tovább, hogy szükséges legyen a fejlámpáink használata.

Következő állomásunk a kis-hárs-hegyi kilátó ami viszonylag új építésű, fából emelt messzelátó. Itt egy kicsit pihegünk, kilátást bámulunk tátott szájjal, majd összeállunk egy jó csoportfotó erejéig, gyors lámpacsere és irány a Nagy-Hárs-hegy!

Útközben belebotlunk a Bátori-barlangba, így itt is okosabbak lehetünk:

A Bátori-barlang a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt nyíló, nehezen járható, több ágból és aknából álló barlang. A XV. század folyamán remeteként itt élt Bátori László pálos szerzetes, akinek nevéhez az első magyar nyelvű bibliamagyarázatok és szentek életéről szóló írások fűződnek. Bátorit később boldoggá avatták.

Kb. 50 m megtétele után megérkezünk a nagy-hárs-hegyi kilátóhoz, melyről érdemes

tudni, hogy az első magyar környezetvédőként számon tartott erdőmérnökről Kaán Károly-kilátónak neveztek el. Ebben a kilátóban is gyönyörködünk fővárosunk éjszakai szépségében, készül jó néhány fotó és indulunk is Szépjuhászné, azaz a végállomásunk felé. Itt még körbeállunk és a régi hagyományt követve mindenki megszorítja a mellette álló kezét, ezzel hivatalosan is visszatérve a hétköznapi életébe. Végül buszra szállunk, a végállomáson pedig elbúcsúzunk abban a reményben, hogy mihamarabb ismét együtt kirándulhatunk. Köszönjük a meghívást Overland!

Alapok

2009-01-20T03:57:00.000-08:00

Egy bejegyzés természetjárásra való ráhangolódáshoz. Ha ezeket a gondolatokat magunkévá tesszük, sok-sok kellemes élménnyel gazdagodhatunk, és biztosíthatjuk, hogy még generációkkal utánunk is találkozhassanak későbbi követőink a természet e lélegzetelállító szépségeivel.

A turista tízparancsolata:

Szeresd a természetet, és áhítattal lépj szentélyébe!
Turistamezben is kultúrember maradj!
Ne feledd, hogy turistához méltatlan magaviselettel a turistaság ügyének ártasz!
Ne élj vissza a vendégjoggal, és tiszteld mások vagyonát!
Turistaútról le ne térj, tilos területen engedély nélkül ne járj!
Légy vidám, de ne lármás: az erdőben ne a turisták, hanem a madarak énekeljenek!
Tartsd tisztán a forrásokat, patakokat, pihenőket, és a hulladékot rejtsd el a hátizsákodban!
Égő tárgyat el ne dobj, erdőben tüzet ne rakj!
Kíméld az erdő vadjait, gyümölcsfákról még virágot se szakíts!
Becsüld turistatársadat s bajban el ne hagyd, mert az becstelenség!

Az erdő fohásza
Vándor!
Ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!

Én vagyok
Tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon.

Én vagyok
Tornácod barátságos fedele, melynek
Árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok
A gerenda, mely házadat tartja.

Én vagyok
Asztalod lapja.

Én vagyok
Az ágy, amelybe fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.

Én vagyok
Házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor!
Ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!

A vizek fohásza
Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé
összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!

A hegy fohásza
Vándor, ki átkelsz énrajtam, tekints reám!
Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed,
szobraidat faragod.
Én vagyok az út vándorlépteid alatt.
Napsütötte lankáimon megpihenve
hegy-völgyeim látványa nyugtat,
bérceimre hágván feltárul a szemhatár.
Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat,
Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak
Rengetegeim vadak tanyája
Szurdokaim titkait előtted felfedem
ellenségeidtől ormaimon védelmet találsz.
Hozzám menekülsz,
ha a viharban barlangjaim oltalmára vágyol.
Mélységeim kincseket rejtenek,
Szenem fűti kohóidat,
érceimből fémeket olvaszthatsz.
Én vagyok, aki a csillagok közelébe hívlak
derült nyáréjszakákon
eltünődve messze tekinteni szirtjeimről.
Vándor, ki átkelsz énrajtam, ne félj!
Megóvlak, ha méltó vagy reá!

Budapesti barlangjárás

2009-01-19T09:51:00.000-08:00

A TermészetBarát OrszágJárók (TBOJ) csapata ismét kirándult. Miért az ismét szócska, hiszen ez az első bejegyzés?

Kis csapatunk kirándulás ügyében lelkes, ám dokumentálni már nem szeret, most mégis erre adtuk a fejünket arra gondolván, hogy ami nekünk kellemes élményt nyújt/nyújtott az másnak is jó lehet….

2009/01/18-án egy igen hideg vasárnapon hova is lehetne menni a kimozdulni vágyóknak, akik nem szeretnének síelni, hát barlangba!!!!
Nem kellett sokat gondolkodni: Irány a Szemlő-hegyi-barlang!!!

Odajutni is egyszerű budapesti lakosoknak a Kolosy térről 29-es busszal 6 megálló, ami nem több öt percnél. 29.-es menetrend

A barlang bejáratához érve többen kíváncsian várják, hogy mi következik, beinvitálom őket egy szép képekkel és kövekkel teli terembe, ahol felkészülhetnek arra amit látni fognak . Nem volt sok idő a nézelődésre, hiszen Bence (kinek a türelmét azóta is emlegetjük) már indította is a túrát. Kb. 1 órán át beszélt hozzánk ebben a sötét és hűvös, de mégis csodaszép föld alatti világban, hogy megtudjuk mit is csinált a természet, hogy ilyen csoda tárult elénk, mindannyian (mint a szivacsok) csendben szívtuk magunkba az információt. Megtudtuk, hogy a barlang feltárása 1930-ban történt, ám a barlang és kapcsolódó létesítményeinek ünnepélyes megnyitására 1986. október 23-án került sor. Az 1980-as években kezdődött az a klimatológiai vizsgálatsorozat, melynek kedvező eredménye tette lehetővé a barlangterápia megkezdését 1990-ben. A barlang magas páratartalmú, pormentes levegője egyéb tényezőkkel együtt, kedvező hatású a bronchitises, asztmás megbetegedésekre.

A teljesség igénye nélkül ragadtam ki néhány információt a barlangról, hiszen, ha mindent leírnék, amit hallottam, igen hosszú lenne eme rege.

A túránk végeztével egyre csak távolodtunk, ki még fel sem ocsúdva, ki már bánva, hogy vége, még egy csoportkép és mindenki megy haza.

Persze ezt senki nem szerette volna igazán és még időnk is temérdek, miért is ne menjünk át az innen 800m-re levő Pál-völgyi-barlangba?

Nem is gondolkodtunk tán egy percet sem és 10 percen belül meg is érkeztünk és alig vártuk, hogy folytatódjon az érdekes mese a kavicsok, kristályok, cseppkövek világáról. Szerencsére nem több mint 10 mp várakozás után már indulunk is. Ismét egy órás túra vár ránk, bár a hossza kb. a duplája (500m) az előző kalandunknak. Ismét egy kedves fiatalember beszél hozzánk ugyanolyan lebilincselően, mint már a korábban említett Bence, és mi a már hallott információkat (hogyan készül a barlang általános tájékoztatás), mint akiket szétvet a rutin csendben végigbólogatjuk. Természetesen ez a mindentudó bólogatás gyorsan elmúlik és rájövünk, hogy ez a két barlang bizony nem egyforma. Itt is megtudtunk ezt-azt : A szájhagyomány szerint 1904. júniusában egy, a bányaudvar szélén legelésző birka alatt beszakadt a föld. Ezek után 1919-ben karbidlámpák fénye mellett már látogathatóvá vált a barlang. A második világháború során óvóhelynek használták. 1989-ben a Budapesten rendezett 10. Nemzetközi Barlangtani Kongresszus tiszteletére egy újabb szakasz és egy új kijárat került kiépítésre. 2001 december 2-án Elsőként jöhetett ki ember a Mátyás és a Pál bejáratán, anélkül, hogy ott ment volna be. Éppen ezért a kapcsolat pontos helye nem publikus, sőt az átjárás jelenleg illegálisnak minősül. Ezzel 18,5 km-re növekedett az immár közös barlangrendszer hossza (mélysége: -131,5m). Természetesen a teljességet itt sem említhetem, hiszen cseppkövekről, kristályokról, karfiolokról, borsókövekről, kalcitlemezekről és számos más barlangi képződményről nem is ejtettem szót,valószínűleg azért, mert magam is akkor estem ámulatba, mikor először láttam ilyet.